– Az akció fedőneve: „Óriás Csiga”. – nézett körbe izgatottan Marék a vele együtt tízfős társaságon. Viszont érdeklődő tekintetek helyett csak értetlen arcok néztek vissza rá. – Babits Mihály a Dal az esztergomi bazilikáról című versében hasonlítja a bazilikát egy „óriás csigához”. – segítette ki a csapatot. – Jó, de mi a terv? – kérdezte Totyi. – Van az óriás csigának egy háza. Ott pedig egy aranykészlet. – amikor a többi cselszövő szemébe nézett már felfedezte az ismert csillogást. – Ötleteket várok főhadiszállásra. – Déli Kanonoksor? – vetette fel Recsa. – Kellőképpen romos, senki nem jár be, pár évvel ezelőtt […]

A Nagyhéten Passiót játszottak a Bazilikánál. Az meg épp megadón tűrte, hogy a város, méltatva ezeréves méltóságát, újjávarázsolja kopottas külsejét. E művelet közben arra lett figyelmes, hogy a Várhegy lábánál nyüzsögni kezd a sokaság, várják, hogy megjelenjék közöttük az Isten Fia. Legyen hát – kondult meg a harang jóváhagyón. Hogy legyen jövőd, éld át a múltad, ember fia! Lásd, hogyan vezet az út a hitetlenkedők és kételkedők közt egyre feljebb és feljebb! Farizeusok cselvetése, hatalmaskodók fondorlata meg ne állítson. Menj tovább céloddal kijelölt utadon! Tedd meg a csodát, mit meg kell tenned, búcsúzz el attól, kitől el kell búcsúznod. S […]

Ha Esztergomról beszélünk, rögtön mindenki a Bazilikát, a Várat és Szent Istvánt vizualizálja, és gyakran elfeledkezünk az élő kultúra szimpla emberi oldaláról. Engedjék meg nekem, hogy bemutassam kissé a vadhajtást, a kertvárost. Minden helyi bennszülött tudja, hogy a főút mentén ketté válik a tér. Esztergom felől behatolva balra található a sötét oldal, a szegénynegyed. Erre a legelszántabb fickók se szeretnek éjszaka életbiztosítás nélkül mászkálni. Ugyanakkor itt található a Palatinus-tó, két jó infrastruktúrájú stranddal a két oldalon, heringparti mégis az öböl ingyenes partján van, mert ugye ilyenekre nem adunk. Visszük a szendvicset, a hangfalat, a lopásgátló törülközőt. Még a görög tengerben […]

Épp a Szent Tamás-hegy felé vettem az irányt. Mindig ide járok, mikor a feszültség felgyülemlik bennem. Nem mondanám magam egy nagyon extrovertált embernek, szóval szeretem a gondjaimat magamban rendezni, és inkább eltávolodni a társadalomtól, ez a hely egyébként is tökéletes erre a célra. Szóval, mint mindig, most is itt álltam, de ez alkalommal nem egyedül! A padon ült egy apró teremtés, egy ápolt, rendezett körülbelül hét év körüli lányka. – Szia, te kis csöppség! Hogy kerültél ide? Mi a neved? Hol van az anyukád? Eltévedtél? – zúdítottam rá hirtelen a kérdéseimet. Szegény hirtelen felnézett rám, rémületet láttam a szemében, de […]

Egy-két-há. Gyorsabban tudott futni, ha közben számolta a lépéseket. Bár meg kell  hagyni, úgy tűnik nem sokat segített, ugyanis az a három szemétláda egyre közeledett hozzá.  Semmi pánik, ő itt a helyi srác, Ádámék nem ismerik az egérutakat.  Buda – minthogy ez volt becses neve a mi menekülő lovagunknak – felrongyolt a vár  fahídjára, s nem törődve a hatalmas döngésekkel, melyeket léptei okoztak, felkanyarodott  azokhoz az ósdi harangokhoz. Úgy képzelte, ott vannak már vagy hatvan éve – ebből tizenötöt  biztosan tudott garantálni, azt a saját két szép szemével megtapasztalta – s csak azért nem lopta  el még őket senki, mert […]

Középiskolásként jártam először Esztergomban. Máig emlékszem, mennyire elvarázsolt a régies, szakrális volta. Mintha minden sarkon volna egy templom vagy egy kápolna, amit ma is aktív papok és apácák népesítenének be. Volt egy sajátságos, rá jellemző színe, a Bazilika kupolájának patina-zöldje. Az egész várost belengte a múlt, de egyáltalán nem az avittos, poros értelemben. Az érezhette az ember, hogy minden kapu mögött valami izgalmas, rejtélyes történet lapul, amit csak az itt élők ismerhetnek, érthetnek. Fiatal felnőttként már egy másik arcával találkoztam. Ide született az első gyerekem, így mindenhol azt figyeltem, azt kerestem, vajon hol lehet hintázni, sütizni, más szülőkkel összejönni. Bizony […]

Különleges kapcsolat köt engem Esztergomhoz. Itt születtem én is, és a szüleim is. Miközben én is felcseperedtem, egyre több újdonságra, különlegességre figyeltem fel a városban. Itt töltöttem tanulóéveimet és nyaraimat is. Itt járhattam be a bölcsőde, óvoda, és iskola berkeit is, és ebben a városban végezhettem általános iskolai és gimnáziumi tanulmányaimat is. A járdakövek is külön mesélni tudnának eddigi élettörténetemről, hiszen mind a mai napig e város ad lehetőséget nyugodt sétáimra. Mikor kezdetét vette számomra is a tinédzserkor, egyre több dologra ismertem rá. A budapesti színházlátogatások varázsa minden egyes utazás során eltöltött, de vajon mi miatt is kellett mindig Budapestre […]