Középiskolásként jártam először Esztergomban. Máig emlékszem, mennyire elvarázsolt a régies, szakrális volta. Mintha minden sarkon volna egy templom vagy egy kápolna, amit ma is aktív papok és apácák népesítenének be. Volt egy sajátságos, rá jellemző színe, a Bazilika kupolájának patina-zöldje. Az egész várost belengte a múlt, de egyáltalán nem az avittos, poros értelemben. Az érezhette az ember, hogy minden kapu mögött valami izgalmas, rejtélyes történet lapul, amit csak az itt élők ismerhetnek, érthetnek.
Fiatal felnőttként már egy másik arcával találkoztam. Ide született az első gyerekem, így mindenhol azt figyeltem, azt kerestem, vajon hol lehet hintázni, sütizni, más szülőkkel összejönni. Bizony megkopott addigra a város varázsa, babakocsival leküzdendő akadályokká váltak a kockakövek, szűkössé és szürkévé lettek a sétára alkalmas utcák, fájóan sekélyesnek tűnt a közösségi élet. Akkoriban már sem izgalmasnak, sem hívogatónak nem láttam Esztergomot, nem éreztem azt, hogy többet nyújthatna a családomnak, mint bármelyik más település.
Már 20 éve nem lakom a városban, de gyakran járok ott. Azt látom, hogy páratlan adottságai vannak, amik igazán csodásak, ám minden önmagában létezik, nem pedig egyetlen közös desztinációként. Ott van pl. a Duna. Nincs ember, aki nem ücsörögne szívesen a partján. De mit is lehet róla tudni? Hoppá, helyben található a Vízügyi Múzeum, ott biztosan tudnak minden fontosat a folyóról. Igen ám, de hogyan kapcsolódik a kettő eggyé? Két puzzle-darabka.
Vagy a játszóterek. Hol bújnak meg? Milyen hinták, egyéb játékszerek vannak ott? Mekkora gyerekeknek élvezetes ott játszani? Van mellettük fagyizó? Tudunk gyorsan ebédelni, uzsonnázni egy karnyújtásnyira? Lehet pisilni, gyereket tisztába tenni biztonságos közelségben? Hiszen egy gyereknek ha kell, akkor azonnal kell… megannyi puzzle-darab.
Ha megéhezünk, hova érdemes menni? Kell előre foglalnunk, vagy az utcáról beesve is lehet szerencsénk? Ha bármilyen diétát követünk, hoppon maradunk-e az étlap tanulmányozása után? Ami nekem a leginkább értelmezhetetlen egy olyan városban, ami a turistákat is nagyon-nagyon szeretné megnyerni magának: vajon miért nem tudunk este 8 óra után sehová beülni egy hosszabb beszélgetésre, vacsorára, iszogatásra anélkül, hogy kinéznének onnan?
Számomra Esztergom jövője egyértelműen az Egész felé kell, hogy mutasson. Az egyik látványosság kapcsolódjon a másikhoz. Látjuk, hogy igen, itt van a Bazilika, de mi még? Mivel fogom a gyerekemet lefoglalni? És a nagymamát? Sokkal több forrásból kéne tudni informálódni bárhol, bármikor és bárkinek – akár infokommunikációs táblák, akár internetes QR-kódok segítségével. Még talán egy ennél hagyományosabb, de szórakoztatóbb módot is bevethetne a város, mint pl. kisdobosok vagy kikiáltók szerepeltetése a turisták által leginkább látogatott részeken.
Jó volna, ha a különféle attrakciók helyszínei nem önálló szigetként tekintenének magukra, hanem az Egység részeire, ezért aztán szívesen részt is vennének jó házigazda módjára a tájékoztatásban, aktív ajánlásban, a turisták eligazításában.
Egyértelműen jó példa erre a Szent Adalbert Központ. Egyszerre ad helyet a kultúrának, a gasztronómiának, a turizmusnak, az izgalmas programoknak éppúgy helyszíne, mint közérdekű vagy szakmai előadásoknak, konferenciáknak, kiállításoknak. Még szállás-szolgáltatás is tartozik hozzá. Az egység része többek a Prímás Pince, az Esztergomi Hittudományi Főiskola és annak könyvtára, a Prímási és Főkáptalani Levéltár, a Magyar Sion folyóirat szerkesztősége, sőt, az Esztergomi Várszínház is. A mottójuk pedig egyenesen telitalálat: ,,Az egyház mosolya”.
Pontosan ilyennek képzelem a várost a jövőben. A hely, ahol büszkén él együtt a múlt a jelennel, az egyházi a világival, a hagyományos a modernnel. Ahová az év bármelyik időszakába érdemes ellátogatni. Sőt, nem csak a vendégeknek, hanem a helyieknek is olyan szeretetteljes légkört nyújt, ami miatt úgy érezheti minden esztergomi lakos, hogy igen, ez az ő városa, büszke rá, jól érzi magát benne és legszívesebben mindenkit ide invitálna, mint a legszerethetőbb, legélhetőbb helyre a vidéken.
Mert minden adottsága megvan ehhez Esztergomnak.