Az Alteregom Egyesület célja, hogy segítse az esztergomi fiatalok Esztergomban való érvényesülését. Jelen javaslatcsomag első lépése annak a sorozatnak, mely során a szervezet válaszokat kíván nyújtani a fiatalokat érintő legnagyobb kihívásokra.

A javaslatcsomag négy fő szakaszból áll. Az első fejezet megoldást kínál a fiatal korosztály társadalmi integrációjának és a döntéshozatalba való bevonásának elsősegítésére. A cél egy olyan rendszer kialakítása, amely minél szélesebb réteg bevonásával, minél több vélemény és érdek figyelembevételével segíti a megfelelő döntések megszületését. A második fejezet célja, hogy bemutassa és válaszokat keressen a fiatalok, fiatal felnőttek életét károsan befolyásoló szokások és tendenciák megelőzésének lehetőségeire. A harmadik fejezet a kultúra, művészetek és szabadidős tevékenységek által megvalósuló közösségépítés fontosságát elemzi. A negyedik fejezet pedig a fiatalok életkezdési nehézségire kínál megoldásokat, úgymint a lakhatás, a pályaválasztás és a választott életpályán való elindulás és érvényesülés.

I. Társadalmi integráció

A fiatalok települési szintű döntéshozatalba való integrálása hosszú ideje része a tudományos párbeszédnek, amelyre kiváló alapot ad egyegyvárosban már működő, a fiatalok érdekképviseletét célzó program. Az ilyen projektek legelterjedtebb formája a városi diákönkormányzat vagy tanács, amely egy adott település valamennyi érdekelt felét öszszeköti egymással és az önkormányzattal, ezáltal elősegítve egy hatékony, helyi szintű ifjúságpolitika megalkotását. Mivel korábbi felmérések rávilágították arra, hogy hasonló érdekképviseleti rendszerre Esztergomban is igény volna, jelen fejezet kísérletet tesz ennek elméleti megalkotására, bemutatva a program olyan fontos elemeit, mint a résztvevő aktorok, a háromlépcsős struktúra, valamint a felmerülő nehézségek. A fejezet végső célja, hogy átfogó képet nyújtson egy helyi szintű ifjúsági platform működtetéséről, előnyeiről és felmerülő akadályairól.

A hazánkban élő fiatal felnőtt korosztály körében egyre inkább erősödő tendencia az ország elhagyása (Gál-Szabó et al. 2017). Az elvándorlás mellett, azonban egyre jelentősebb a fiatalok migrációja is, elsősorban a főváros irányába. Noha a fenti jelenség országos szinten is egyre súlyosabb képet mutat, Esztergom esetén az eredmény különösen aggasztó. Ezt támasztja alá az AlterEgom kezdeményezés 2019-2020-ban végzett felmérése is, mely szerint a megkérdezettek alig 10%-a az, aki biztosan Esztergomban tervezi a jövőjét (AlterEgom 2020). Szintén ebből a kutatásból derült ki, hogy a megkérdezett helyi fiatalok ötös skálán (amely esetben az ötös érték jelenti a legjobb osztályzatot) 2,18-ra értékelték az önkormányzat fiatalokhoz kötődő munkáját. A kutatás rákérdezett egy települési szintű diákönkormányzat létrehozására is, amelyet a válaszadók nagy hányada helyes lépésnek tartana. A korábban említett, az önkormányzat tevékenységéhez kapcsolódó lesújtó eredményt támasztja alá egy 2008-ban végzett felmérés is, amely megállapította, hogy a közép-dunántúli fiatalok mindössze egynegyede érzi úgy, hogy a helyi, illetve országos politikusokat érdekli a véleményük, valamint alig 19%-a gondolja azt, hogy a fiatalok bele tudnak szólni a lakóhelyüket érintő ügyekbe (Domokos és Ruff 2011). Ebben a fejezetben a fiatalok társadalmi aktivitásának és közéleti szerepvállalásának lehetőségeiről lesz szó, különös tekintettel egy úgynevezett települési szintű ifjúsági platformra, melynek létrehozatalával elősegíthető a korábban idézett kutatások eredményeinek javítása.

A települési szintű diákképviselet hosszú ideje része néhány, (főként megyei jogú település) önkormányzat ifjúságpolitikájának. Ez nem véletlen, hiszen az (ön)kormányzatok ifjúsági ügyekkel kapcsolatos tevékenységi kötelezettségeit nemzetközi egyezmények (pl.: ENSZ Gyermekjogi Egyezmény 12. cikkely) mellett a magyar törvények is megállapítják (2011. évi CLXXXIX Mötv. 13. § 15.). Magyarországon ennek ellenére elenyésző azon települési önkormányzatok száma, melyek érdemben is lehetőséget biztosítanak a településen élő fiatalok számára az ifjúságot érintő döntéshozatalok folyamatába való betekintésre vagy akár becsatlakozásra. Az ország alig néhány tucat településén tapasztalható folyamatos, szakmailag megalapozott, konzekvens fejlődést mutató ifjúságpolitika, ifjúsági munka (Kőműves-Wéber 2008). A fent említett törvény absztrakt megfogalmazása ugyanis lehetőséget ad arra, hogy az önkormányzatok a képviselő-testület tagjaiból álló, és néhány helyi szervezet vezetőiből felduzzasztott bizottságot hozzanak létre. Ezek a bizottságok ugyanakkor az ifjúsági ügyek mellett a sportért és köznevelésért is felelősek lehetnek, így annak ellenére, hogy annak tagjai (pl. sportegyesületek vezetői) bizonyos értelemben a fiatalokat is képviselik, az ő beleszólásuk mégis marginalizálódik. Ezáltal – tudatosan vagy tudat alatt – háttérbe szorul a fiatalok valós érvényesülése a közéletben, annak ellenére is, hogy állampolgári tudatosságukat már ebben a korban elsajátítják (Knowles-Yanez 2002).

A nemzetközi példák alapján leghatékonyabban működő platform a felülről létrehozott, önkormányzati törvényen alapuló, közvetlen részvétel modellje. Az önkormányzat által kialakított, települési ifjúsági tanács a helyi oktatási intézmények által delegált tanulókból áll, az általuk megválasztott elnök/alelnök pedig a helyi önkormányzat Szervezeti és Működési Szabályzatában (továbbiakban SzMSz) biztosított keretek között vesz részt az adott képviselő-testület szakbizottságának munkájában és az ifjúságot érintő egyeztetéseken (Gerő et al 2006). Sőt, bizonyos esetekben a fiatalok magába a tervezés folyamatába is becsatlakoznak, ilyen például az úgynevezett Participation in Planning modell (Alparone 2001).

Ennek a folyamatos párbeszéden alapuló modellnek az előnye, hogy valamennyi fél profitál belőle: míg az ifjú delegáltak fejlesztik szervezői, tárgyalói készségüket, valamint gyakorolják állampolgári jogaikat; addig a városvezetés egy befogadóbb és így hatékonyabb stratégia mentén tudja megszólítani a település fiatalabb korosztályát.

Elméleti síkon az ilyen együttműködések valóban hasznos tudással ruházzák fel a diákokat, míg a település vezetése is egy befogadóbb és transzparensebb működést honosít meg. Természetesen ebből még nem következik, hogy a fiatalok és a település vezetése között folytonos harmónia, valamint hatékony együttműködés jön létre. Ennek egyik legjellemzőbb akadálya a nem átgondolt struktúra, amely abból adódik, hogy az önkormányzat a diákképviselet létrehozásába nem vonja be a környéken működő, ifjúsági ügyekkel foglalkozó civil szervezeteket, valamint oktatási intézményeket, hanem egy másik településtől elsajátított modellt próbálnak az önkormányzat kijelölt munkatársa(i) megvalósítani. Ez pedig azért is problematikus, mivel Magyarország társadalmi atlasza változó (KSH 2010), így más igénye és gondolkodása lehet egy észak-magyarországi településen élő fiatalnak, mint egy főváros agglomerációjában élő, vele egykorú társának. Másik jellemzően felmerülő akadály a szereplők megszólítása, mobilizációja. Amennyiben az önkormányzat a megfelelő kapcsolati tőkéjét nem akarja vagy nem tudja felhasználni, továbbá az érintett korosztályt nem sikerül elérnie különböző akciók, kampányok segítségével, úgy a legjobb modell is kudarcot vall, hiszen az akcióba bevont szereplők nem fedik le az érintettek csoportját teljes egészében, amely a megoldandó feladatok felismerését is akadályozza a megfelelő ismeretek hiányában.

Az előző bekezdésből láthattuk, hogy a helyi ifjúság közéleti szerepvállalásának sikeres elősegítéséhez egy hatékonyan strukturált, holisztikus szemléletű rendszer kiépítésére van szükség. Ilyen, a szubszidiaritás elvén alapuló modell, az úgynevezett háromszintes települési ifjúsági hálózat (1. ábra), amely az összes érintett felet bevonja az ifjúsági ügyekbe, azonban azokat külön szinteken kezeli, így elősegítve, hogy a legfelsőbb, döntéshozói szinten már csak az összes nem-önkormányzati szereplő által jóváhagyott és ajánlott javaslat kerüljön megvitatásra.

Az első, azaz mikro szint, mint a legtöbb település, úgy Esztergom esetében is elsősorban a város valamennyi oktatási intézményeinek diákönkormányzati képviselőiből áll. Ezen kívül ennek a szintnek a részeit képezik még a helyi fiatalokkal közvetlenül foglalkozó szervezetek, így a nevelőszolgálatok, szabadidős szervezetek és más, az előző két kategóriába nem tartozó entitások. Ezen a szinten a fiatalok települési érdekképviseletét érintő döntés nem születik, mindössze az intézményi képviselők kiválasztása a magasabb szintű megbeszélésekhez, illetve az intézményi szintű álláspontok megfogalmazása. Általános főszabályként a magasabb szintű pozíciót az intézmények vezetői, iskolák esetében pedig a diákönkormányzatok elnökei, esetleg az őket segítő pedagógusok töltik be, azonban ettől el lehet térni, amennyiben valamely okból kifolyólag (pl. az intézményvezető feladatainak mennyisége ezt nem teszi lehetővé) ez indokolttá válik. Ezen a szinten a találkozók számáról az adott intézmény saját hatáskörben dönthet, a mezo, illetve makroszintű megbeszélések előtt azonban mindenképp javallott egy felkészítő, összefoglaló esemény megtartása a résztvevők számára.

Mezoszinten értendő az összes, azonos profilba tartozó intézményt képviselők találkozója, amelyen keresztül a tudásmegosztás, kapcsolatépítés, továbbá a partnerségi viszonyok megerősítése zajlik formális és informális módszerekkel egyaránt. A találkozók ezen a szinten elkülönítendők iskolai és nem iskolai intézmények képviselői alapján. Míg az előbbibe értelemszerűen csak a közoktatási intézmények (beleértve az alapfokú, művészeti iskolákat is) által, egyenlő számban delegált tagok tartoznak, addig az utóbbiba valamennyi neveléssel, iskolán kívüli oktatással/neveléssel foglalkozó intézmény, szervezet vezetője (távolmaradás esetén az általuk megbízott helyettes) kerül meghívásra. Ezen a két platformon a már mikroszinten megfogalmazott igények, ötletek kerülnek megvitatásra, harmonizációra annak érdekében, hogy a legfelsőbb szinten már egy egységes álláspontot lehessen bemutatni. Ennek a szintnek a szerepe legalább olyan fontosnak tekinthető, mint a városi ifjúsági platform, hiszen itt találkoznak először a különböző ifjúsági szereplők (és az általuk megfogalmazott igények) egymással. Ez nemcsak nagy lehetőséget, de komolyabb konfliktust is magában rejthet, hiszen települési szinten már egységes vélemény kialakítása szükséges, amely nem kevés esetben kompromisszumot kíván a felektől. Annak érdekében, hogy a kommunikáció és a közös munka a lehető legzökkenőmentesebben haladjon, érdemes a szereplőknek valamely folyamatábra szerint dolgoznia. Ilyen például a Norman-féle Végrehajtás/Értékelés körforgás (EEC), amely a célok megfogalmazását, a döntéshozatalt és azok utánkövetését segíti egy hétlépcsős rendszer segítségével. A modell a probléma azonosításával kezdődik, az arra adandó megoldás megformálása és végrehajtása után pedig az értékelési szakaszt hangsúlyozza (Norman 1990).

A makroszintű, avagy Városi Ifjúsági Platform alatt a korábbi szereplők interakciója a települési önkormányzat képviselőivel kiegészülve értendő. A hatékony működéshez, azaz a célok megfogalmazásához, kivitelezéséhez és értékeléséhez az ilyen jellegű találkozók rendszeressé tétele elengedhetetlen, de presztízse nemcsak ezen, hanem a magas rangú önkormányzati szereplők részvételén is alapszik. A platformon a képviselők az alsóbb szinteken azonosított hiányosságokra/problémákra hívják fel az önkormányzati vezetés figyelmét, majd a vita során megvitatják ezen észrevételek legitimitását, adott esetben pedig a probléma elhárítását szolgáló eszközöket. A rendezett tárgyalások érdekében az első ilyen alkalommal SzMSz elfogadása szükséges, melynek kidolgozása a különböző igények figyelembevétele mellett, egyfelől az önkormányzat szakterületileg illetékes munkatársa(i), másfelől pedig további, ifjúságpolitikában tevékenykedő személy feladata. A célok kitűzése, továbbá az időkorlát megszabása után a platform működése folyamatos monitorozást igényel, a transzparens folyamatok érdekében a találkozókról beszámolók készítése is javasolt az ismert közösségi médiumok felületein. Ez utóbbi azért is fontos, hogy az aktuális ügyek a legfontosabb korosztály, az érintett fiatalok számára is elérhető legyen, így elősegítve állampolgári tudatosságuk erősítését.

Minden településnek (beleértve a lakosságot általánosságban, illetve a vezetést is) a saját feladata meghatározni azt a koncepciót, amely mentén a helyi fiatalokat az őket is érintő ügyekbe a lehető legnagyobb mértékben be lehet vonni (Augsberger et al. 2017). A párbeszédre épülő rendszer lényeges eleme az, hogy intézményesített formában, nyilvánosan működjön, legitim módon jöjjön létre, illetve, hogy valós beleszólási lehetőséget biztosítson a korosztályt érintő legfontosabb helyi ügyekbe (Kőművés és Wéber 2008).

Ennek a célnak az elérése rendkívül fontos, hiszen a településen élő és/vagy tanuló fiatalok jelentős tudásbázissal rendelkeznek. A változó érdeklődésű és más-más iskolákból érkező tanulók ráadásul mindig diverzitást jelentenek egy közösség felállításában, mely hozzájárulhat azonos probléma különböző irányból való megközelítésére. Amennyiben ezt a közösséget a már tanultabb, nagyobb tapasztalattal rendelkező idősebb generációval vegyíteni lehet, úgy egy olyan közösség hozható létre, amely közös célok mentén, egymás tiszteletén alapuló párbeszéd útján kezdheti meg a bevezetőben felvázolt problémák hosszú távú csökkentését. Az ilyen platform létrehozásával tehát nemcsak a település fiatalabb lakói, de a hatékony együttműködés és tapasztalatok átadásával az egész város profitálhat, hiszen a környezet élhetőbbé válik, a döntéshozatal inkluzívabb mivoltával pedig a helyiek akarata is érvényesülhet.

II. Tudatosság

A fiatal és fiatal felnőtt korban kialakított jó szokások az egyéni és társadalmi értékek elsajátítása, alakítása biztos alapként szolgálnak arra, hogy a fiatalokat egész életükön át segítse. Napjaink ifjúsága előtt számos ajtó nyílik meg, hogy a lehető legjobbat hozzák ki magukból és közösségükből. Ugyanakkor a lehetőségek tárháza a számtalan előny mellett veszélyforrásokat is hordoz magában. A digitális világ adta lehetőségek helyes használata, az egészségfejlesztés és prevenciók fontossága mellett a környezettudatosság, ifjúságnevelés és a testkultúra témaköreinek is szerepet kell kapniuk fiatalkorban.

Digitális tudatosság

A digitális eszközök mára szerves részét képezik mindennapjainknak annak ellenére, hogy használatuk tudatosságáról aligha esik szó. Az eszközök létjogosultsága nem kérdéses, hiszen a 21. században a fejlett technikai lehetőségek mindannyiunk életét megkönnyíthetik. Ugyanakkor Murphy törvénye itt is helytálló, miszerint „ami elromolhat, az el is romlik”, így a digitális világ előnyeivel szemben közel ugyananynyi hátrány is megemlíthető. A digitális eszközök használata alapvető emberi szükségleteket elégítenek ki, így könnyen függőséghez vezethet túlzott használatuk, valamint a nem tudatos használat drasztikusan növelheti a közösségi érzés elvesztését (Lennox 2001). A valóságérzet könnyen változhat a digitális eszközök által, számos valós helyzetet idegennek érezhetnek a fiatalok, melynek következtében kerülni fogják azokat. Az online tér helytelen használata ráadásul hátráltathatja a valódi kapcsolatok kialakításához szükséges képességek elsajátítását (Grész 2013). Torzíthatja az önértékelést és az értékrendet, illetve a felkészületlen fiatal felhasználók internetes erőszak és bántalmazás áldozatává válhatnak. A virtuális világban számos lehetőség nyílik arra, hogy a játékszenvedélyek teret nyerjenek, valamint arra, hogy az elérhető pornográf tartalmak szexuális torzulásokat és függőségeket okozzanak a fiatalok számára is (Grész 2013).

A Nemzeti Média és Hírközlési Hatóság 2018-as nagyszabású felmérése alapján a 16 évnél idősebbek közel fele legalább 3 órát tölt internetezéssel naponta, míg az átlagos napi használat 3,8 órában állapítható meg. Az adatok egyértelműen alátámasztják a digitális tudatosság elsajátításának szükségességét, hiszen az internetezéssel töltött órák száma meglehetősen magas. A fiatalok körében több olyan tevékenység népszerű, mely az idősebb generációk körében kevésbé, beleértve a szülőket is. A legnagyobb kockázatot az jelenti, hogy a használatukkal kapcsolatban kevés tapasztalat áll rendelkezésre, gondolhatunk itt az online játékok körére. A fiatalok tehát magukra maradnak a használattal.

A 2. ábrán megfigyelhető, hogy négy tevékenységet szinte minden fiatal végez, míg az aktív játékhasználat kevesebb fiatalt érint. A digitális eszközhasználatra és internetezési szokásokra helyi adatok nem állnak rendelkezésre, ugyanakkor a KSH kutatásából kiderül, hogy az esztergomi háztartások jelentős része rendelkezik internet-előfizetéssel, így következtethetünk a digitális eszközök meglétére is. A kiemelt statisztikák rámutatnak a digitális eszközök fiatalok életében betöltött jelentős szerepére, ebből következik, hogy a tudatos használatra való nevelés elengedhetetlen. A fiatalok számára valódi segítséget a megfelelő használat ismertetése nyújt, mintsem azok a korlátozások, melyek az útmutatás nélküli eszközhasználat tiltását szorgalmazzák. Középiskolai programok elindítása elősegíti, hogy a diákok a megszokott környezetükben, tanítási időben kerüljenek közelebb a tudatos eszközhasználathoz. A programsorozat előnye a diákok számára az elérhetőség, illetve az, hogy a képzés különösebb erőfeszítést nem igényel, hiszen iskolai keretek között zajlik az oktatás. Továbbá célszerű egy bárki számára elérhető, városi előadássorozat formájában is megismertetni a kérdéskört, ezzel lehetővé téve, hogy a fiatalság nézőpontja találkozzon más korosztályok megközelítésével, ezzel elősegítve a közös gondolkodást. Mindkét esetben az interaktív oktatási és előadási forma lehet a kulcstényező a résztvevők bevonzásához, így növelve a tényleges bevonásukat a tudatos digitális eszköz használatba. A digitális világ adta lehetőségek számos előnyt jelentenek a fiatalok számára, ugyanakkor veszélyeinek felismerésének és a tudatos használatnak is növekvő szerepet kell kapnia.

Egészségfejlesztés és prevenciók

Az egészséges életmód életformaként értelmezhető, mely az ember életének legtöbb területére kiterjed (Cselik 2017). Fiatalként a család, az oktatási intézmények, majd később a munkahely és a munkakörülmények is jelentősen erősíthetik vagy gyengíthetik az egészséges életmód iránti elköteleződésünket. Az egészségnevelés és egészségfejlesztés eszközeinek és módszereinek rendszeres használatával megalapozható az ifjúság tudatos és következetes életmódja, mely magában foglalja az egészséges életmódot. A fiatalokat érintő egészségfejlesztés célja az egészséges életmód népszerűsítése, a függőségek és káros szenvedélyek használatának megelőzése és kezelése, valamint a helyi szereplők együttműködésének ösztönzése.

Egy 2014-ben készült egészségfelmérés is már rámutatott arra, hogy a 35 év alatti magyar fiatalok szinte kivétel nélkül bíznak abban, hogy az egészségükért tett erőfeszítések hatásosak lehetnek (KSH 2014). A WHO ajánlásának megfelelő testmozgást a 15-17 éves korosztálynak közel fele végez, míg ugyanez a mutatószám jelentős romlást mutat a 18-34 év közötti fiatalok körében. A testtömegindex vonatkozásában végzett felmérés során megállapították, hogy a 15-17 éves korosztály 15 %-a túlsúlyos, míg a 18-34 év közöttiek több mint 30%-a tartozik ebbe a kategóriába (KSH 2014).

Az egyre fiatalabb korban elterjedt egészségkárosító magatartásformák között már a dohányzás is megjelenik (Cselik 2017). 2014 és 2018 között több mint kétszeresére növekedett a legalább alkalmi dohányzó fiatalok tábora, több mint 55 ezer fő, azaz a korosztály 5 %-a (3. ábra). A tendenciát megfigyelve jól látható, hogy a dohányzás egyre nagyobb teret hódít a fiatalok körében, mely indokolttá teszi a prevenciós programok működtetését. Az ifjúság körében szintén nagy népszerűségnek örvendő alkoholfogyasztók között több csoportot is megkülönböztethetünk a fogyasztás mértékétől függően, ugyanakkor a 18 év alattiakhoz továbbra is eljutnak a szeszes italok, melyek hozzájárulnak a függőségek kialakulásához.

A 15-17 évesek fele mértékletesen vagy ritkán nyúl pohárhoz, ugyanezen két kategória aránya a fiatal felnőttek körében meghaladja a 70 %-ot, illetve ebben a korosztályban már megjelenik a „nagyivó” kategória is (4. ábra). A 2014-es és 2019-es adatokat összevetve megállapítható, hogy a “nagyivó” és a mértékletesen fogyasztók aránya növekedést mutatott az 5 év leforgása alatt, illetve érdemes megjegyezni, hogy a férfiak sokkal inkább aktívak az alkoholfogyasztás tekintetében. A kábítószer-használat szintén elterjedt a fiatalok között: egy átfogó 2020-as drogtanulmány szerint a 18-34 év közötti magyar fiatalok 15 %-a használt már tiltott szereket, mely tekintetében szintén a férfiak az aktívabbak (Nemzeti Drog Fókuszpont 2020).

A fentebb ismertetett statisztikák az országos helyzetről adnak áttekintést, melyek egyértelműen rámutatnak arra, hogy egészségfejlesztésre szükség van a fiatalok körében. Az egészséges életvitelre ösztönzésnek már az oktatási intézményekben meg kell jelenniük ahhoz, hogy a fiatalok az alapokat mielőbb elsajátíthassák (Simonyi 2012).

Intézményi programok keretében a diákok megismerkedhetnek a sportolási lehetőségekkel és a sportszervezetekkel egyaránt. Szerencsére városunkban erre már részben kialakult a jó gyakorlat, hiszen az FCE (Futball Club Esztergom) és a RAFC (Rögbi, Atlétikai és Futball Club) a birkózók, vívók és több kisebb egyesület is évek óta járja az intézményeket. A sportegyesületekkel együttműködve szintén lehetőség nyílik arra, hogy városi szintű sportnap kerüljön megszervezésre. A korábbi évekhez hasonlóan a sportágválasztó esemény megrendezése más programokkal egybekötve sokakat képes megmozgatni, köztük természetesen a fiatalokat is. További előnye a városi szinten szervezett eseménynek, hogy a fiatalok szülei is megismerhetik a helyi sportolási lehetőségeket, mely segítheti a fiatalok testmozgásra való ösztönzését. Több településen bevett szokás az úgynevezett egészségnap szervezése a helyi egészségügyi szereplőkkel együttműködve. A sportnaphoz hasonlóan, az egészségnap lebonyolításának is előnye, hogy a programok több korosztály résztvevői számára is elérhetőek egyidejűleg. Az egészségfejlesztés céljaként megfogalmazott káros szenvedélyek használatának csökkentése és megelőzésére a prevenciós események és előadások nyújtanak segítséget (Cselik 2012).

A helyi Máltai Szeretetszolgálat és további hasonló tevékenységű szervezet bevonásával intézményi térbe mozgathatók a képzések, melyek elérhetővé teszik a fiatalok számára a szükséges tudást és a lehetőséget, hogy megoszthassák gondolataikat a témában. Az oktatási színtéren megvalósított program előnye, hogy a fiatalok a megszokott környezetükben növelhetik tudásukat a káros szenvedélyek tekintetében. A megelőzésen túl fontos szerepet kell kapnia a kialakult függőségek kezelésének is, melyet intézményi kereteken kívül, az erre meghatározott előírások szerint kell lebonyolítani. Továbbá jelentős hangsúlyt kell fektetni az elsősegélynyújtási alapismeretek elsajátítására is (Cselik 2012).

A legtöbb fiatal személygépjármű jogosítvány megszerzése előtt találkozik ugyan az elsősegélynyújtással, az azonban előrébb hozandó és széles körben megismertethető intézményi programok működtetésével. A helyi Vöröskereszt szervezet bevonásával tágabb körben is megerősíthető, feleleveníthető az elsősegélytudás. A fiatalok egészségfejlesztéséhez a helyi szervezetek koordinált együttműködése szükséges, mellyel elérhető az egészséges életmód népszerűsítése, a függőségek és káros szenvedélyek használatának megelőzése és csökkentése, valamint a helyi szereplők együttműködésének fejlesztése.

Környezettudatosság

A környezetvédelem kérdése napjainkban egyre jelentősebben tematizálja a közbeszédet, mely megmutatkozik a közelmúltban hazánkban is bevezetett szigorú intézkedésekben és korlátozásokban is. A fiatal generációt egyre inkább foglalkoztatja a környezetvédelem, melynek témái közül kiemelt fontosságú a klímaváltozás. Azonban ahhoz, hogy az egyén környezettudatossága cselekvésekben mutatkozzon meg, hosszú utat kell megtenni, melynek alapjait már fiatalkortól érdemes elsajátítani (Marjainé 2010). Az egyéni környezettudatosság több megnyilvánulási területből tevődik össze, melyek között szerepel a tudás, az attitűd, az értékek, a cselekvési hajlandóság és maga a cselekvés is (Nemcsicsné 2005). Az információ birtoklása korcsoporttól függetlenül nem feltétlenül vált ki cselekvést, így további lépéseket szükséges tenni, hogy valódi tettekké váljanak a környezetvédelemmel kapcsolatos ismeretek. A fiatal korosztály bevonására nagyobb hangsúlyt kell fektetni a környezettudatosság elsajátítása érdekében. Ugyanis nem rendelkeznek olyan kialakult szokásokkal, melyek károsak a környezetre, valamint hosszabb idejük áll rendelkezésre a környezettudatos életmód kialakítására, illetve másokat is hatékonyan ösztönözhetnek hasonló nézetek elsajátítására (Marjainé 2012).

Egy a fiatalok környezettudatosságát feltáró felmérés esztergomi kötődést is mutat. A 2009-ben vizsgált oktatási intézmények fiataljai között a helyi Balassa Bálint Gazdasági Szakközépiskola és Szakiskola diákjai is nyilatkoztak környezettudatosságukkal kapcsolatban. Az eredmények rámutatnak, hogy a résztvevők háromnegyede már akkor is jól informáltnak tartotta magát a témában, ugyanakkor aktív cselekvésben jóval kevesebbjüknél mutatkozik meg a környezettudatos életforma, egyötödük pedig nem tudott környezetvédelmi problémát megnevezni (Marjainé 2012) (5. ábra). Érdemes megfigyelni azt is, hogy a fiatalok, mely forrásokból tájékozódnak a témát illetően.

Jól látható, hogy a fiatalok körében egyre inkább elterjedt forrás a média, valamint az internet is növekvő hatást gyakorol a nézőpontok kialakulására. További érdekességként megemlíthető, hogy a felmérésben résztvevő fiatalok körében az öt legaggasztóbb környezeti probléma a légszennyezés, az élővilág pusztulása, a vízszennyezés, a klímaváltozás és az ember okozta természeti katasztrófák (Marjainé 2012). Továbbá a kutatás összegyűjtötte azokat a tényezőket is, melyek gátolják a fiatalokat a környezettudatosabb életvitelben. Ezek alapján hiányoznak a környezetbarát életmód feltételei (pl. hulladékgyűjtő szigetek) és a megfelelő tájékoztatás, de problémát jelent az is, hogy a kérdezettek keveset tudnak az érintett témáról. Továbbá anyagi feltételek hiányát és a kényelemről való lemondás nehézségét nevezték meg a fiatalok (Marjainé 2012).

A helyi fiatalokban a környezettudatos életforma előmozdítása érdekében az esztergomi és a térségében működő szervezetek megismertetése elengedhetetlen. Rajtuk keresztül közelebb hozhatók a térség környezeti értékei és hangsúlyozható azok védelmének fontossága (Marjainé 2012). A Duna-Ipoly Nemzeti Park területe Esztergomot is érinti, így a bemutatóhelyek, tanösvények és védett területek megismertetése segíti a fiatalok térségi tájékozottságát. A Pilisi Parkerdő szintén városunkhoz köthető, hiszen működési területe településünket is érinti. A szervezet Pilis-térségért folytatott munkája bepillantást enged az erdők megóvásának fontosságába, mely a fiatalok számára szintén újabb teret nyit meg a környezeti értékek védelmének vonatkozásban. A városunkban szintén régóta működő Esztergomi Környezetkultúra Egyesület tevékenysége között megjelenik már a környezeti nevelés is, mely programok a legkisebbektől kezdve egészen a felnőtt korosztályig mindenkit megcéloznak. A szervezet működése során több sikeres projektet bonyolított le a helyiek környezettudatosságának ösztönzése érdekében. Az „Érted tettem Duna” csoport és az Esztergomi Vasas Horgászegyesület tagjai rendszeresen tisztítják meg a folyó menti szakaszokat, bevonva tevékenységükbe a legfiatalabbakat is, mely során környezettudatos nevelés mellett a példamutatás is megjelenik. Mindezek mellett további civil kezdeményezések is segítik városunk fiataljait a környezettudatos életforma elsajátításában, ugyanakkor a szervezetek tevékenységeinek népszerűsítésének további teret kell kapnia. A fiatalok tényleges bevonásához az oktatási intézményekben megjelenő tematikus programok és előadások is hozzájárulhatnak, ugyanis a közösségben szerzett tudás könnyen közösségben végzett aktivitássá válhat, például egy szervezett szemétszedés formájában (Marjainé 2012). Az iskolákban lebonyolított előadások további előnye, hogy a diákok megszokott környezetükben oszthatják meg gondolataikat az adott témában. Az ifjúság aktív cselekvéséhez szervezett programokra és projektekre van szükség, melyek során elköteleződésüket növelhetik. Többek között ilyen lesz egyesületünk „Fától fáig!” kezdeményezése, amikor is civilek megszólításával, közösségi szintre emeljük az aktivitást. A projekt során helyieket és környékbelieket szólítunk meg a környezettudatosság fontosságának jegyében és ezzel egyidejűleg ösztönözzük őket faültetésre. A helyi fiatalok környezettudatos életformára ösztönzése a környezeti értékek megismertetésének, és azok védelmének tudatosításán túl, a térségi szervezetek integrálása mellett, az oktatási intézmények aktív jelenlétével történhet meg (Nemzeti Környezeti Nevelési Stratégia 2003).

Ifjúságnevelés

Az ifjúságnevelés folyamata jelentősen hozzájárul ahhoz, hogy a fiatalok felkészüljenek a felelősségteljes, következetes életvitel elsajátítására. Az Ifjúsági Nemzeti Stratégiában is fontos célként szerepel az ehhez szükséges feltételrendszer kialakítása, mely országos szinttől egészen helyi, önkormányzati szintig húzódik (Nemzeti Ifjúsági Stratégia 2009). Ahhoz, hogy az ifjúságnevelés folyamata sikeresnek legyen mondható, ifjúsággal foglalkozó szervezetekre és ifjúsági szakemberekre van szükség. A Stratégia különös hangsúlyt fektet a szakképzett munkatársak képzésére, hiszen az ifjúsági korosztálynak a hiteles, megfelelő önismerettel rendelkező személyek tudnak segítséget nyújtani.

Az ifjúságnevelés számos területen jelentős eredményeket érhet el, kezdve a korábban tárgyalt digitalizáció, környezetvédelem, egészségfejlesztés területén is. Napjainkban különösen nehéz a fiataloknak kellő önismeretet szerezni és megtalálni céljaikat, sokszor magukra hagyva érezhetik magukat egy új, kialakulatlan erkölcsi légkörben. Amennyiben a fiatalok előtt nincsen olyan példa, melyhez saját életüket igazíthatnák, könnyen bizonytalanságba és kétségbeesésbe kerülhetnek. A Társadalomtudományi Kutatóközpont 2017-es felmérése szerint a felnőtt magyar társadalom negyedének egyetlen barátja sincsen, míg legtöbben 1-4 baráttal rendelkeznek. Társadalmunkban megfigyelhető jelenség, hogy a kapcsolatok kialakítása és fenntartása nehéz feladatnak bizonyul, így a fiataloknak időben el kell kezdeniük az ehhez szükséges készségek fejlesztését. Az ifjúságnevelés egyik fontos feladata a gyakorlati segítségnyújtás az egészséges önismeret fejlesztésében, a tartós emberi kapcsolatok kialakításában és a kommunikációs képességek megerősítésében (Grész 2010).

Az ifjúság különösen sok változáson keresztülmenő korcsoport, melynek egy rendkívül gyorsan változó világban kell helytállnia, amit az önismeret és a tartós kapcsolatok hiánya tovább nehezít. Ebből következik, hogy kiszolgáltatottabbá válnak a veszélyes magatartásformáknak, melyek önveszélyesek, de akár közveszélyesek is lehetnek. Önmagában – a káros szenvedélyek használatának térnyerése nem jelenti azt, hogy az így kialakult magatartás- és életformák helyesek lennének. Az ifjúságnevelés fontos feladata, hogy a fiatalok időben felismerjék és helyesen tudjanak reagálni azokban a szituációkban, ahol káros szenvedélyekkel találkoznak (Grész 2010). Így a fiatal éveket jelentősen befolyásolja a környezetből fakadó, káros szenvedélyek használatára ösztönző nyomással szemben tanúsított ellenállás mértéke. A fiatalok számára az elsődleges értékrend-közvetítő szerepet a család tölti be, melyek napjainkban válságban szenvednek, így az oktatási intézmények érték-közvetítő szerepe egyre inkább megnövekedett (Grész 2010). Az ifjúság számára értéket közvetít a felnőtt társadalom az által, amit mond és ahogyan viselkedik, különösen napjainkban, amikor a digitalizáció térnyerésének köszönhetően könnyen elérhető számos tartalom. Az ifjúságnevelés célja, hogy ezen körülmények között megismertesse és hozzájáruljon a fiatalok értékrendjének kialakításához.

Városunkban is megtalálhatók azok a szervezetek, amelyek vállalt feladatai között szerepel az ifjúság nevelés (pl. cserkészet). Ezeket a szereplőket széles körben kell megismertetni, teret kell engedni nekik, hogy a fiatalok közelebb kerülve hozzájuk megismerkedjenek a tevékenységükkel. Az ifjúsági szervezetek működését nehezíti a fiatalok korosztályának alacsony csatlakozási hajlandósága, amit korábbi ifjúságkutatások is alátámasztanak (Magyar Ifjúságkutatás 2016).

A szerény csatlakozási hajlandóság ellenére a klubszerű foglalkozások szervezése lehetővé teszi a fiatalok érdeklődési körébe tartozó témák részletesebb megismerését. Az ilyen jellegű foglalkozások előnye, hogy az interakció közösségben történik, ami kiemelten fontos ebben az életszakaszban. Az intézményi programok indítása lehetővé teszi, hogy a fiatalok tanítási időben mélyüljenek el az ifjúságnevelés témaköreiben. Átfogó, intézmények feletti koordinációval megvalósulhat, hogy akár különböző iskolákból érkező fiatalok közösséget alkotva ismerjék meg az ifjúságnevelés számára releváns témákat. Városunkban is népszerű a fiatalok körében a szórakozóhelyek látogatása péntek-szombat este, mely számtalan veszélyforrás melegágya. Településünk és a környékbeli fiatalok megóvása érdekében alternatívát szükséges nyújtania városunknak, karöltve az ifjúsággal foglalkozó szervezetekkel. Lehetővé kell tenni, hogy a fiatalok döntési helyzetbe kerüljenek, legyen lehetőségük a szórakozóhelyek látogatásán kívül más opciót is választani (Ifjúságügy, kézikönyv). A közös szervezésben megvalósuló hétvégi ifjúsági alkalmak teret engednek a fiataloknak, hogy akár megszokott közösségükben, akár új embereket megismerve kulturáltan töltsék el szabadidejüket. Az említett alternatívák hozzájárulhatnak a fiatalok helyes értékrendjének kialakulásához, valamint önismereti és szociális készségeik fejlesztéséhez.

III. Helyi közösségek, kultúra, testvérvárosi kapcsolatok

A helyi fiatalság helyben tartásához elengedhetetlen közösségeink megerősítése. Ennek egyik módja a közösségi és szabadidős tevékenységek támogatása és fejlesztése. A szabadidős és művészeti programok által lehetőség nyílik Esztergom kultúrájának gazdagítására. Megteremthető annak alapja, hogy a város ne csupán fogyasztója, hanem a kultúra gazdagítója, előteremtője legyen.

A kulturális önmeghatározás és az identitás erősítése nem csupán határainkon belül, hanem határainkon túl és Európában is megvalósítható. Esztergom évtizedes testvérvárosi kapcsolatai pedig lehetőséget nyújtanak a határokon átívelő kapcsolatok kialakítására. A testvérvárosi kapcsolatok ápolása kiemelten fontos és ebben a fiataloknak nagy szerep juthat.

Az Alteregom Egyesület felméréséből (2020) kiderül, hogy a városban hiány van a 16-29 éves korosztályt célzó helyi programokból, kulturális eseményekből, koncertekből és a kulturált szórakozás igényét kielégítő szórakozóhelyekből. Esztergomban szükség van a helyi fiatal közösségek fejlesztésére, megerősítésére, amely által a város vonzóbbá válna az említett korosztály számára (Alteregom Egyesület 2020).

A helyi közösségek kialakítása elősegíti a helyi identitás megerősödését és a fiatalok helyben maradását. Hogy mindez megtörténjen, a 16-29 éves korcsoportba tartozó személyeket is megmozgató művészeti és kulturális programokra van szükség. Az ilyen jellegű tevékenységeknek jó hatása van mind egyéni, mind közösségi szinten. Joshua Guetzkow 2002-es tanulmányában a művészetek közösségekre gyakorolt pozitív hatását vizsgálta. A kutatás eredményei szerint a művészeti elfoglaltságok az egyén mentális egészségét, a helyi közösségeket és szervezeteket is fejleszti. Az egyének bevonása a tevékenységekbe előmozdítja emellett a személyek közti kapcsolódást, az önbecsülést, kreativitást, és a közösséghez tartozás érzését (Guetzkow 2002). Williams (1995) esettanulmánya is a közösségi alkotás pozitív hatásaira mutat rá. Az ausztrál településen, Longelában, helyi lakosokat vontak be a közösségi centrum környékének műalkotásokkal való díszítésébe. A projekt során a résztvevők jobban megismerték egymást, nagyobb megbecsülést és büszkeséget éreztek városuk iránt.

Az esztergomi ifjúság közösségbe szervezésének egyik lehetséges eszköze a különféle témájú alkotókörök létrehozása. Ezek célja a résztvevő személyek olyan közösségbe szervezése, amelyekben a közös érdeklődési körön keresztül tudnak kapcsolódni lakóhelyükhöz. A művészeti és szabadidős tevékenységek elősegítik a közös célok kitűzését, az egymástól való tanulást, sőt, akár a kialakult csoportok önszerveződését is. A város számos ismert művésznek, kultúrában aktívan tevékenykedő személynek ad otthont. Az ő programokba való bevonása még több érték közvetítésére ad lehetőséget a fiatal generáció számára.

Kultúra és közösségek

Lehetséges művészeti ágazatok: festészet, fotográfia, grafika, kerámia, szobrászat, textilművészet stb. Ezeken az alkalmakon a fiatalok egymást inspirálva együtt alkotnak, kérhetik egymás segítségét és tanulhatnak a meghívott művészektől. Időnként a közösség elé tárhatják alkotásaikat időszakos kiállítások segítségével. A Szentgyörgymezői Olvasókör szervezésében van lehetőség részt venni állandó klubokban, szakkörökön és az általuk szervezett Rajziskola és Művészeti műhelyben fellelhető a fiatal korosztály is. Szükség lenne a városban több olyan jellegű kezdeményezésre, amik kifejezetten az ifjúságot célozzák meg.

Irodalmi kör és irodalmi estek

Az alkotókör célja az írástechnika gyakorlása, egymás műveinek felolvasása, építő jellegű véleményezése. Időszakonként érdemes szervezni a fiatalok érdeklődési körének megfelelő tematikájú és ritmusú felolvasóesteket, színészek, írók és zenészek bevonásával.

Drámakörök

Egy színdarab csapatban történő feldolgozása, dramatizálása köteléket hoz létre az résztvevők között. Továbbá az egyének kommunikációs készségét, önkifejezését és beszédtechnikáját is fejleszti. Erre alkalmas helyszín több is található városunkban, mint például az Esztergomi Művelődési Ház, az Árpád-házi Szent Erzsébet Iskola színházterme, az Esztergomi Kolping Katolikus Szakképző Iskola, a Temesvári Pelbárt Ferences Gimnázium és a Dobó Katalin Gimnázium színpada. Városunkban több színjátszó kör is működik, mint például az Esztergomi Színjátszókör és a Bubik Színpad. Célszerű új drámaköröket alakítani, vagy a már meglévőket népszerűsíteni a fiatalok körében,

Tánctanfolyamok és szórakozóhelyek

Tánctanfolyamok szervezése által a fiataloknak színvonalas szórakozási, sportolási lehetőséget lehet biztosítani. A városban problémát jelent, hogy a fiatalság számára kevés az olyan szórakozóhely, ami lehetőséget kínál kulturális kikapcsolódásra. Ezért igény van egy olyan intézményre, ahol a fiatalok kulturált keretek között táncolhatnak. A tánctanfolyamok bevonásával lehetőség van tematikus estek szervezésére a szórakozóhelyeken. A városi rendezvényeken látható színpadi előadások, koncertek szervezése során is több olyan előadót, együttest volna szükséges meghívni, akik a fiatalok körében népszerűek. Az ilyen jellegű eseményeken helyi feltörekvő esztergomi előadóknak is helyet kell adni.

Filmklub

Érdemes olyan filmklubot szervezni, ahol a fiatalok közösen megválasztott filmeket néznek meg és utána gondolatébresztő, vezetett beszélgetéseken vehetnek részt. Ennek során a résztvevők beszélgethetnek az adott film történelmi hátteréről, morális tanulságairól, a felmerült problémákról, és a fiatalok személyiségfejlesztését, művelődését is elősegítő témákról. Ezt követve pedig szabad program keretein belül lenne lehetőségük ismerkedésre, kötetlen beszélgetésre. Az Alteregom Egyesület és a Pázmány Péter Katolikus Egyetem esztergomi kara közötti együttműködés jegyében kezdődött meg, többek között kertmozi szervezése.

Inspiráló előadások

A fiatal korosztály kikapcsolódását és művelődését szolgálják az olyan jellegű előadások szervezése, ahol az előadó azokról a témákról beszél, melyekből a fiatalok inspirálódhatnak. Például tanulságos életutat bejárt előadók, világjárók tapasztalatait ismerhetik meg Olyan előadások is hasznosak, ahol a fiatalok az életben fontos készségek elsajátítására tehetnek szert. Például: hogyan készüljenek fel egy állásinterjúra, milyen a jó önéletrajz, hogyan osszák be hatékonyan az idejüket? Egy-egy érdekes vagy ritka szakmáról is tanulságos személyes beszámolót hallani.

Társasjáték alkalmak

A fiatal generáció kikapcsolódását mozdíthatja elő a társasjáték klub, ahol a résztvevők különféle játékokat próbálhatnak ki, és szórakoztató, interaktív módon építhetnek kapcsolatokat. Remek példa az ilyen jellegű események lebonyolítására a Játékkunyhó és a Dobó-kockák.

Természetjáró kör és sportkörök

Komáromi István tanulmányában (2009) olvashatjuk, hogy a természetjárás jelentős szemléletformáló erővel bír. Ez a szabadidős program a fiatalok életminőségét nagyban javítja, és rendszeres gyakorlásával segít megőrizni az egészséget. Ez ahhoz vezet, hogy a résztvevők később valószínűleg kevésbé szorulnak rá az egészségellátó rendszerek segítségére. Mindez igaz a különféle sportokra is. Az egészséges életmód folytatására ösztönöz mind a természetjárás, mind a sport, de ezen felül ezeknek a tevékenységeknek is közösségformáló ereje van. A több ember által űzött sportok és csapatsportok keretein belül pedig a csapatszellem és a közös cél teremti meg az összetartozás érzését.

A természeti adottságok kedvezőek, a Dunán vízi sportok gyakorolhatók, a környező erdős vidékeken pedig jelölt túraútvonalakon természetjárásra is van lehetőség. Ahhoz, hogy az ifjúságot is bevonjuk az ilyen jellegű tevekénységekbe, éreztetni kell, hogy az ő korosztályuknak is helye van ezekben a közösségekben, de érdemes kialakítani specifikusan az ő korosztályukat célzó csoportokat is. Érdemes sportnapokat szervezni, ahol a 16-29 éves korosztály is megismerkedhetne a város által kínált sportolási lehetőségekkel és egyesületekkel (lásd: Tudatosság fejezet). Az Alteregom Egyesület szervezésében elindult a “Járjuk be a Pilist!” túrasorozat, ahol a helyi és környékbeli fiatalok együtt kirándulhatnak a környékbeli hegyekben.

Közösségi tér

A kulturális események lebonyolításához és a fiatalok közösségbe szervezéséhez egy olyan közösségi tére van szükség, ami lehetőséget nyújt programokon és összejöveteleken való részvételre. Az eseményeknek otthont adhat egy olyan épület, mely ifjúsági klubként is funkcionál („az ifjúsági korosztályok társas, rendszeres együttlétére létrejött, többé-kevésbé állandó, de nem feltétlenül nyilvántartott tagsággal rendelkező közösség, valamint a számukra helyet biztosító közösségi tér”) (Nagy ˗ Szabó 2018).

Esztergomban jó példa lehet a fent említett funkció betöltésére a Kapcsolatok Háza, ahol a fiatalok csoportjai minőségi szabadidőt tölthetnek el együtt, illetve különféle közösségi tevékenységeket szervezhetnének maguknak.

Testvérvárosi kapcsolatok

Esztergomnak számos testvérvárosa van, ezek az alábbiak:
1. Bamberg (Németország)
2. Cambrai  (Franciaország)
3. Canterbury (Anglia)
4. Ehingen (Németország)
5. Espoo (Finnország)
6. Gniezo (Lengyelország)
7. Maintal (Németország)
8. Mariazell (Ausztria)
9. Párkány (Szlovákia)

A testvérvárosi kapcsolatok nagy értéket rejtenek magukban, így érdemes aktívabban is előmozdítani a városok közötti együttműködéseket. A testvérvárosi kötelék valamilyen közös történelmi, természeti vagy kulturális kapcsolódáson alapul. Ezeknek tudatosítása előmozdítja a városlakókban a lakóhelyükön található értékek megbecsülését, felfedezését és a helyben található kulturális értékek megőrzését (Ogawa, 2012). Ezen felül hozzájárulnak a közös európai identitás érzésének felerősítéséhez is, továbbá segítenek megbecsülni az európai polgárok különbözőségét és sokféleségét (CCRE CEMR 2008).

A nemzetközi baráti kapcsolatok új perspektívákat nyitnak meg. A közös projektek során új ötleteket, megoldási stratégiákat ismerhetnek meg a résztvevők. A közös gondolatcserék során megmutatkozik a nemzetek sokféleségének és a változatos gondolkodásmódjának az előnye. A különféle látásmódok és tapasztalatok egy problémára összpontosulása vagy egy-egy kreatív projekt közös kivitelezése nem várt hatékonyságú eredményeket is mutathat.

Esztergomban több karitatív, szakmai, kulturális, művészeti és sportprojekt is megvalósult testvérvárosi együttműködéssel és támogatással. Például matracok vásárlása a Vaszary Kolos Kórháznak, iskolák anyagi támogatása, kiállítások és sportversenyek (RTVE 2015).

Esztergomban a testvérvárosi együttműködésekbe nagyon fontos bevonni a fiatalokat, hiszen a jelenlegi résztvevők leginkább az idősebb korosztályhoz tartoznak. A fiatalok bevonása segítene tovább éltetni ezeket a kapcsolatokat. Ez a fent említett példákat látva a városnak is előnyére válna, de a fiatal generáció számára is rengeteg lehetőséget rejtenek magukban. Elsősorban a nyelvgyakorlás, a szakmai gyakorlati programok, a közös művészeti, zenei programok emelhetők ki, melyek közösségkovácsoló erővel bírnak és növelik a más kultúrák iránti elfogadást, továbbá az interkulturális kompetenciák elsajátítását is.

Kiváló hazai példa a fiatalok közötti testvérvárosi együttműködésre Alsómocsolád projektje. A baranyai község testvértelepülésével, az erdélyi Máréfalva faluval társadalmilag rendkívül hasznos módon erősítette meg együttműködését. A hargitai testvértelepülés szeretett volna egy, a Baranyában található Alsómocsoládhoz hasonló ifjúsági tanácsot elindítani, a máréfalvai helyi problémákra is reflektálva. Másfelől pedig a magyar testvérváros célja volt, hogy erősítse a tolerancia érzését a helyi fiatalok körében. 2002- ben az alsómocsoládi fiatalok Máréfalvára utaztak, hogy bemutassák az ifjúsági tanácsuk működését és hogy együtt találják ki, hogyan építsenek fel és indítsanak be a romániai városban egy hasonló szervezetet (a témáról lásd bővebben: Társadalmi integráció fejezet). A közös projekt során a fiatalok jobban megismerhették egymást, és a közös célon való munkálkodás tartós baráti kapcsolatok kialakulásához vezetett. A fiatalok különféle technikákat sajátíthattak el a projektvezetés témájában, mint például az anyagiak kezelését. A Máréfalván alakult ifjúsági tanács Romániában első volt szerepét tekintve (CCRE CEMR 2008).

Összefoglalva, fontos lenne a helyi fiatalságon túl a testvérvárosokban élő ifjúság felkutatása, és a közös programok által az együttműködések és baráti kapcsolatok kialakítása. A kapcsolatépítést testvérvárosi programokkal, találkozókkal lehet mélyíteni. Javasolt például egy nyári művészeti vagy egyéb tematikájú tábor, programhét szervezése, továbbá érdemes figyelni a testvérvárosi kapcsolatok ápolásának céljára kiírt pályázatokat.

IV. Életkezdés

Az önálló életkezdés komoly kihívásokat állít a fiatalok és fiatal felnőttek elé, ebben a sorsfordító időszakban pedig kellő figyelmet kell fordítani a támogató rendszerek rendelkezésre állására és megfelelő működésére. Jelen fejezet válaszokat keres és kínál a fiatalokat érintő lakhatási és pályaválasztási kihívásokra.

A globálissá vált lakhatási válságra lokális válaszokat adva megoldást keresünk az esztergomi fiatalok Esztergomban tartásához. A generációk és társadalmi csoportok közötti információ cseréje segíti az egyén és a közösség fejlődését. A kooperációs lehetőségek megteremtésével a cél egy olyan rendszer létrehozása, ahol az esztergomi fiatalok olyan ismereteket sajátíthatnak el és olyan kapcsolatokat alakíthatnak ki, amik segítik őket karrierjük, életük elkezdésében. A pályaválasztás előtt álló fiatalok sokszor nehezen igazodnak ki a választható szakmai és tanulmányi lehetőségeken. Egy jól működő pályaorientációs rendszerrel lehetővé válik, hogy ezeket a döntéseket megkönnyítsük, esélyt adjunk a fiatalok számára, hogy a lehetőségeiket megismerve dönthessenek jövőjükről.

Lakhatás

Az önálló lakhatás megteremtése a fiatal- és felnőttkor közötti átmenet fontos lépése. A fiatalok helyzetét a lakáspiacon ugyanakkor sérülékennyé teszi jellemzően alacsonyabb jövedelmük és a lakáspiaci tapasztalatok hiánya. Ezzel összefüggésben a lakásrendszer aktuális állapota, azok a lehetőségek és korlátok, amelyeket a tulajdonviszonyok, a lakáspolitika, a lakáspiaci intézmények és ezek működése meghatároz, különösen érzékenyen érintik a lakáspiacra újonnan belepő vagy belépni szándékozó fiatalokat. Magyarországon a fiatalok otthonhoz jutási esélyeit nagymértékben, és társadalmi státusz szerint eltérő̋ módon határozza meg a lakásrendszer néhány alapvető jellegzetessége. Ilyen például a lakásrendszer erősen tulajdonorientált jellege, valamint az ebből eredő hozzáférési problémák, a lakástámogatásokhoz való egyenlőtlen hozzáférés, a magánbérleti piac szabályozatlansága és ebből fakadó bizonytalansága, illetve a piac megfizethetőségi problémai (Pósvai et al 2018).

A magyarországi lakásrendszerben a fiatalok lakáshoz jutásának esélyét erősen meghatározza a családon belül, generációk között átadható erőforrások megléte vagy annak hiánya. Azoknak a fiataloknak, akik nem számíthatnak a család közvetlen anyagi támogatására, jóval szűkebbek a lehetőségeik saját lakás vásárlásra, kisebb értékű lakást tudnak vásárolni, és ezt általában csupán nagyobb mértékű eladósodás árán (Czirfus 2018).

A lakáshoz jutás esélyét meghatározó másik fontos tényező az állami támogatásokhoz való hozzáférés. A lakástakarékpénztári megtakarítások állami támogatásának megszüntetését követően az állami család- és otthonteremtési támogatások szinte csak abban az esetben támogatják a fiatalok lakásszerzését, ha az gyermekvállalással párosul. (Pósvai et al 2018).

A tulajdonosi piacra nehezen belépő fiatal háztartások számára még szűkebbek a lehetőségek, hogy megfelelő lakhatáshoz jussanak. Magyarországon általános tapasztalat, hogy számát és minőségét tekintve az önkormányzati bérlakásszektor nem kínál számukra reális esélyt a megfelelő lakhatásra. A magánbérleti szektor egyre kevésbé jelent megfizethető alternatívát. (Czirfus 2018).

A helyi önkormányzatok lakhatással kapcsolatos mozgásterében négy területet emelhetünk ki: az önkormányzati ingatlangazdálkodást, a piaci beavatkozásokat, a településfejlesztési és -rendezési intézkedéseket, valamint a szociális ellátásokat.

Az önkormányzati tulajdonú telkeket lakáscélú építésre nemcsak eladni lehet, hanem hosszú távra bérbeadni is, ezáltal a helyi önkormányzat kikötheti, hogy az így létrejövő lakásokban létesüljenek megfizethető bérlakások. A helyi önkormányzat kezdeményezheti, hogy albérlőházak vagy fészeklakások jöjjenek létre magán- vagy közberuházásban. Az önkormányzati tulajdonban lévő telkek közösségi földalap létrehozásával is bővíthetők. Illetve az önkormányzati tulajdonú telkek az eladás helyett hosszú távra bérbeadhatók lakásépítési célra. Lakáscélú építésre való bérbeadásánál az épületben lehetőleg jöjjenek létre önkormányzati tulajdonú lakások, illetve a megállapodás rögzítse az így létrejövő bérlakások megfizethetőségét. (Kovács 2018).

A közösségi földalap közpénzek és magánpiaci források bevonásával létesül, a pénzből megvásárolt telkeket a megfizethető lakhatás biztosítására fordítják úgy, hogy a telkek köztulajdonban maradnak. Közösségi földalap létrehozása során az önkormányzat stratégiai módon, hosszú távon tervezve telkeket vásárol, amelyeket önkormányzati földalapban tartanak. E telkek piacról való kivonása csökkenti az ingatlanspekulációt, az önkormányzatnak pedig mozgásteret biztosit későbbi lakásberuházásokhoz (Pósvai et al 2018).

A helyi önkormányzatok katalizátorszerepet játszhatnak egy szociális lakásügynökség létrehozásában, ekkor a magántulajdonosok a helyi önkormányzatnak vagy az általa alapított lakásügynökségnek adják bérbe a lakásukat hosszabb távra, amelyet a kiválasztott társadalmi osztály tagjai kaphatnak meg (Kovács 2018). Az önkormányzati bérlakások fenntartását nem lehet pusztán költséghaszon alapon megítélni, mert az nem veszi figyelembe a lakások használati értékét (azt a pénzben nem kifejezhető értéket, hogy a lakásokat lakják). A lakások felújítására érdemes hosszú távú tervet készíteni és erre pénzügyi fedezetet biztosítani. Az önkormányzati ingatlanvagyon értékét nem annak pénzbeli értéke adja, hanem az, hogy mennyiben szolgálja az ott lakó népesség lakhatási szükségleteinek kielégítését. A lakhatási válság helyi szinten az ingatlanvagyon lakhatási célra való hasznosításával mérsékelhető. Nagyobb ingatlanvagyon esetén ellensúlyozhatók a megfizethető lakhatást veszélyeztető ingatlanpiaci folyamatok (Ámon 2008). Az önkormányzat vagyongazdálkodási terve csak a legszigorúbb feltételek mellett engedje a bérlakások eladását. A privatizációs bevételek új lakások építésére vagy lakások vásárlására fordítandók. Az önkormányzati lakásgazdálkodás éves egyenlege nem lehet pozitív: az esetleges többletet felújításokra vagy a bérlakásállomány bővítésére kell fordítani. A vagyongazdálkodási terv tartalmazzon hosszú távú tervet a bérlakásállomány folyamatos felújítására, és biztosítson erre pénzügyi fedezetet (Czirfus 2018).

A városrehabilitációs programok a teljes lakáspiacra hatnak, emelkednek a magánbérleti árak, a megfizethető lakásállomány bővítésére a rehabilitációval párhuzamosan gondolni kell.

A belterületbe vonást mérsékelni szükséges; ezzel a meglévő településterületre koncentrálhatók a lakásépítések, ami fenntarthatósági és infrastrukturális szempontból is kedvezőbb. A lakóövezetbe való átsorolásokat ne az ingatlanlobbi határozza meg, hanem a közérdek. A telektulajdonosokkal és beruházni szándékozókkal kötött településrendezési szerződés körültekintően, de bátran alkalmazható: ezzel az ingatlanberuházások önkormányzatot terhelő következményéit lehet áthárítani, egyúttal a közérdeket is szolgálni (Czirfus 2018).

Az olcsó, de lakhatásra alkalmas üres ingatlanok megvásárlásával az önkormányzat kis tőkével is indíthat otthonteremtési programot, fiatal bérlők költöztethetőek önkormányzati tulajdonú lakásba, akik néhány év múlva megvásárolhatják az ingatlant, a bevételből újabb fiatalokat támogatnak (Alföldi 2008).

Az állam által nyújtott különféle lakhatási támogatások rendszerét minél részletesebben be kell mutatni, biztosítani szükséges a lehetőséget, hogy a kedvezményekre jogosultak, és az érdeklődők a lehetőségeikhez mért legjobb támogatási formát vehessék igénybe (ötszázalékosra csökkenő újlakás-áfa, teljesen alfa- és illetékmentes otthonteremtés, otthonfelújítási program, családi otthon teremtési támogatás).

Pályaorientáció

A pályaorientáció és pályaválasztás keretei folyamatosan alakulnak, de minden korszakban ugyanúgy a fiatalokat, a pályaválasztás előtt állókat, illetve az életben való elindulásukat támogatják. A társadalom és így a települések érdeke is, hogy olyan rendszert alakítsanak ki, ami segíti a résztvevők életben való kiteljesedését (Hárs és Tóth 2009).

Egy jól működő és támogató pályaorientációs programnak nem csupán országos, hanem lokális, települési szinten is van létjogosultsága. A fiatalok támogatása, segítése és helyben tartása érdekében a településeknek jól koordinált életpálya-támogató rendszert érdemes kiépíteniük. Egy hatékony konstrukcióban az állam és önkormányzat feladata, hogy az állampolgár köré támogató, integráló erőforrásokat szervezzen. A támogató rendszer elengedhetetlen, de önmagában nem elégséges eleme a döntéseket segítő képzési és pályainformációs rendszer, ezért egy komplex és sokoldalú struktúra megalkotását kell célként kitűzni.

A közoktatási, köznevelési rendszerben a pályaorientáció, életpályaépítés legfontosabb összetevője azon kompetenciák fejlesztése, amelyek megalapozottabb pályafutás-vezetéshez, pályarugalmassághoz segítik a diákokat. Ehhez képest csak másodlagos, de szintén fontos a munkaerőpiacról, egyes foglalkozásokról való, pillanatnyi gazdasági igényeket bemutató tájékozottság növelése is (Hárs és Tóth 2009).

A különböző szervezetek által végzett pályaorientációs tevekénységek összehangolására nagy szükség van. Ennek a folyamatnak egyik előfutára lehet a 2020. év novemberében az Alteregom Egyesület és további 10 oktatási intézmény által közösen tartott pályaorientációs nap, ahol diákok első kézből informálódhattak a szakképzési és felsőoktatási lehetőségekről.

Meg kell tervezni a minden érintettet elérni képes pályaorientáció rendszerét, pontosan meg kell határozni az egyes szereplők feladatkörét, kompetencia-határait, és biztosítani szükséges, hogy mind a fiatalok, mind a felnőttek egyszerűen és biztosan hozzájussanak a számukra szükséges, rendelkezésre álló szolgáltatásokhoz. A pályaorientációs szolgáltatásoknak pedagógiai értelemben meg kell haladniuk az egyszeri információnyújtás, a kampányszerű és tömeges tájékoztatás formáit (Borbély-Pecze és Bors 2019).

Különösen fontos a szereplők együttműködésével egy, a pályaorientációt szolgáló adatbázis, információs rendszer és az annak elérését biztosító, szoláltatásokat nyújtó portál létrehozása, folyamatos karbantartása, ismertté tétele.

Szükséges olyan karrierépítési programkínálat kialakítása, amely inspirálja a fiatalokat (beszélgetések a munkaadókkal, karrierbörzék, motiváló előadók meghívása, főiskolák, egyetemek meglátogatása, karrier-coachok és mentorok bevonása), segíti a szoros kapcsolat megteremtését a munkaadókkal, akik kedvezően befolyásolhatják a fiatalok hozzáállását, és fejleszteni tudják készségeiket (Borbély-Pecze, Bors 2018), (Borbély-Pecze, Bors 2019).

Mentorhálózat

A fiatalok önálló életkezdésük során olyan nehézségekkel és olyan kérdésekkel találkozhatnak, melyek megoldásában tapasztalatuk, tudásuk hiányában nem, vagy csak akadályok árán képesek továbblépni. Ennek a problémának a kezelésére a mentorprogram egy egyre népszerűbb támogatási forma. A fiatalok ma a korábbinál nagyobb mértékben igénylik a szuverenitást, így ezt tiszteletben tartva, a problémák feldolgozására, megoldására a személyes segítségnyújtás a járható út (Bander 2015). Egy sikeres mentorprogram lehetőséget biztosít arra, hogy a helyi fiatalság számára egy olyan támogatói és tanácsadói közeg jöjjön létre, mely képes a tanulmányok során a munka világában és a szakmai karrier tárgykörében felmerült kérdéseket megválaszolni, a problémákat megoldani, tanácsot adni. Egy ilyen program viszonylag gyorsan, a helyi sajátságokhoz könnyen alkalmazkodva, akár alacsony erőforrás bevonással is létrehozható (Nagy 2014).

A mentorhálózat célja az esztergomi diákok, fiatalok hatékony támogatása annak érdekében, hogy sikeresen nézhessenek szembe az önálló életük és karrierjük új kihívásaival a munka világában, valamint a mindennapi élet területein egyaránt. A mentorprogramnak olyan szolgáltatásokat kell nyújtania a fiataloknak, melyek enyhíteni tudják még a társadalmi, intézményi hiányosságokból fakadó esetleges nehézségeket is. Egy jól működő mentorprogram tevekénysége sok esetben megelőzi a problémák kialakulását, ezzel is hozzájárulva a hatékony erőforrás gazdálkodáshoz (Mayer 2010).

További pozitívum, hogy a program működéséből mindhárom szereplő – a település, a mentor és a mentorált – egyaránt profitál. A mentorált és a település haszna egyértelmű, lényeges azonban látni azt is, hogy a támogatás a mentor számára is fontos, hiszen fejlődési lehetőséget jelent. Az aktívan tevékenykedő mentor generációkon átívelő kapcsolatokat építhet ki, és egyúttal saját beágyazottságat is erősítheti a társadalom és a gazdaság világában (Nagy 2014).

Összességében elmondható, hogy a mentorprogram kialakítása és fejlesztése mindhárom érintett szereplőt segíti céljai elérésében.

A mentorprogram olyan funkcionális szervezet, melynek felépítése során arra kell törekedni, hogy a célcsoportja számára – a mentoroknak és a mentoráltaknak egyaránt – megfelelő minőségű szolgáltatást nyújtson. Ezen szervezetet a célrendszer mellett a magas kockázat is jellemzi: minden egyén számára rendkívül súlyos következményekkel járhat a segítségnyújtás vagy támogatás elmaradása. Ezért precízen célszerű eljárni a mentorprogram szervezeti felépítésének meghatározásánál. Ezzel minimálisra csökkentve az olyan esetek számát, amelyek a szervezetlenségből adódóan gátolhatják a hatékony működést, és korlátozhatják a szolgáltatást igénybe vevők eredményes támogatását. A program lebonyolítása pontos szervezeti felépítést és a felelősségi körök precíz meghatározását igényli. A program sikeres működését nagyban befolyásolhatja, ha a megvalósítást és a feladatok koordinációját a település, illetve a szervező intézmény oldaláról szakember felügyeli (Mayer 2010).

Olyan szervezeti formát érdemes választani, amely hosszú távon garantálja a rendszer fenntarthatóságát, anyagi és személyi erőforrás szempontjából egyaránt. Szinten kulcsfontosságú́ olyan szervezeti viszonyt kialakítani, ahol a felelősségi körök meghatározása és a beszámolás eljárásrendje egyértelműen szabályozott és gördülékenyen működik. Ennek a két feltételnek a megvalósulása hosszú távon is garantálhatja a működés során felmerülő esetleges problémák minimalizálását (Kállai 2015).

A mentorprogram működtetése rendszerint anyagi ráfordítást igényel. Szükség esetén azonban a rendszer minimális költségvetésből is kialakítható, így a szűkös anyagi kerettel rendelkező települések, intézmények számára is adott a lehetőség a mentorprogram létrehozására. Egy professzionális, volumenében és hatékonyságában is jelentős mentorprogram esetén azonban javasolt a program számára külön költségkeretet biztosítani, hiszen számos olyan eset merülhet fel a mentorprogram működtetése során, amely kiadassál járhat, (kommunikációs és promóciós költségek, programok, rendezvények, továbbképzések költsége) (Mayer 2010).

A program megvalósítása során folyamatosan gondoskodni kell majd a mentorok (legyen magánszemély vagy akár vállalkozás) utánpótlásáról, ezért a későbbi hatékony toborzás érdekében célszerű, hogy a mentorhálózat lehetőleg olyan szervezet koordinálja, amely képes eredményesen megszólítani a lehetséges mentorokat, visszahívni a programban korábban résztvevőket. A mentorprogramot mindig hosszú távra, a kiinduló helyzethez képest lehetőleg növekvő létszámmal kalkulálva érdemes megtervezni; a koordinációra legalkalmasabb szervezetet pedig az intézményi sajátosságokat, a komplex szolgáltatási igényeket és a várhatóan növekvő munkaterhelést figyelembe véve érdemes kiválasztani (Kállai 2015).

Egy jól működő mentorhálózat segíti a generációk közti és szakmai információáramlást azáltal, hogy a mentor megosztja tudását, tapasztalatát, bölcsességét a mentorálttal, de ez a folyamat ellenkező irányba is működhet A kialakuló kapcsolatok megkönnyítik a további szakmai és személyes kapcsolatépítést. Mindezek segítenek a településeknek abban, hogy fiataljaik a megszerzett tudásukat helyben kamatoztassák, ezáltal az adott terület vonzó célpont lehet a befektetni vágyó vállalkozásoknak, illetve segítheti, hogy a jövőben erős, helyi kötődésű vállalkozások jöjjenek létre, melyek hosszú időre meghatározhatják egy gazdasági ág vagy egy térség gazdasági működését. Végül, de nem utolsó sorban a társadalmi tőkében rejlő lehetőségek megalapozzák annak lehetőségét is, hogy a társadalmi élet is pozitív irányba fejlődhessen (Nagy 2014).

Készítette: Aguera Zoltán Marcell, Sádli Gyula, Várszegi Balázs András, Vezekényi Fanni
Borítókép: Hengán Kolos
Szerkesztette: Nagy Anna Dorottya

Irodalomjegyzék

I. Társadalmi integráció:

1. Alparone, Francesca és Antonella, Rissotto (2011): „Children’s citizenship and participation models: Participation in planning urban spaces and children’s councils’’. Journal of Community & Applied Social Psychology 11. 421–34.
2. Augsberger, A., Collins, M. és Gecker, W.A. (2017): „Best Practices for Youth Engagement in Municipal Government”. National Civic Review,
3. Domokos Tamás és Ruff Tamás (2011): „Közép-dunántúli regionális ifjúsági helyzetelemzés 2009”. Új Ifjúsági Szemle,
4. „Felmérés 2019 – AlterEgom”. Elérés 2020. december 3. https://alteregom.hu/felmeres-2019/.
5. Knowles-Yanez, Kim (2002):„The UN Convention on the Rights of the Child: A Framework for the Participation of Children and Youth in Community Land Use Planning”. Planners Network: The Magazine of Progressive Planning. Special Issue on Youth and Planning,
6. Kőműves Judit és Wéber László (2008): „Állami, regionális, helyi szintű ifjúsági feladatok, intézményrendszer”. Új Ifjúsági Szemle, 2. sz.
7. Norman, Donald A. (1990): The Design of Everyday Things. Doubleday,
8. Siskáné Szilasi Beáta, Halász Levente és Gál-Szabó Lajos (2017): „A magyar fiatalok erősödő kivándorlási szándékának kiváltó okai és jellemzői”. Tér és Társadalom 31. sz. 4

II. Tudatosság:

1. John Lennox (2001): Informetika, Harmat – KEVE, Budapest
2. Grész Gábor (2013): Együtt élni az internet megkerülhetetlen és torzító hatásaival, 20 éves FÉK szimpózium
3. Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság (2018): Lakossági internethasználat URL: https://nmhh.hu/ cikk/202179/Lakossagi_internethasznalat_2018, Letöltve: 2021.04.20.
4. Központi Statisztikai Hivatal (2019): A népesség megoszlása alkoholfogyasztási szokások szerint (2009–2019) URL: https://www.ksh.hu/docs/hun/xstadat/xstadat_eves/i_fek007.html,
5. Központi Statisztikai Hivatal (2018): 15 és 24 év közötti dohányzók száma, nemenként (2008–2018) URL: https://www.ksh.hu/docs/hun/eurostat_tablak/tabl/tps00170.html, Letöltve: 2021.04.15.
6. Nemzeti Drog Fókuszpont (2020): 2020-as éves jelentés (2019-es adatok) az EMCDDA számára URL: http://drogfokuszpont.hu/wp-content/uploads/EMCDDA_jelentes_2020_HU.pdf, Letöltve: 2021.04.10.
7. Cselik Bence (2017): Egészségfejlesztő program hatása az általános iskolás diákok egészségmagatartására, Doktori értekezés, URL:http://doktoriiskola.etk.pte.hu/public/upload/files/Doktoriiskola/Tezisfuzetek/Cselik_Bence_ertekezes.pdf, Letöltve: 2021.03.10.
8. Központi Statisztikai Hivatal (2018): A 2014-ben végrehajtott európai lakossági egészségfelmérés eredményei – összefoglaló adatok URL: http://www.ksh.hu/docs/hun/xftp/idoszaki/elef/elef2014_ osszefoglalo.pdf, Letöltve: 2021.03.12.
9. Simonyi István (2012): Az egészségfejlesztés helyzete a hazai nevelési-oktatási intézményekben. In: Darvay, S. (szerk.): Tanulmányok a gyermekkori egészségfejlesztés témaköréből. Eötvös Loránd Tudományegyetem, Budapest. 9-21.p. URL: https://adoc.pub/az-egeszsegfejlesztes-helyzete-a-ha- zai-nevelesi-oktatasi-int.html, Letöltve: 2021.04.03.
10. Marjainé dr. Szerényi Zsuzsanna, dr. Zsóka Ágnes, Széchy Anna (2009): Környezettudatosak-e a középiskolások? URL: https://core.ac.uk/download/pdf/12355649.pdf?repositoryId=481, Letöltve: 2021.04.06.
11. Országos környezeti nevelési konferencia anyagai (2012): Utak a fenntarthatósághoz, Budapest URL: https://nicoland.hu/mkne/wp-content/uploads/2021/02/utak_a_fenntarthatosaghoz.pdf, Letöltve: 2021.03.10.
12. Nemzeti Környezeti Nevelési Stratégia (2003), Budapest URL: https://nicoland.hu/mkne/wp-content/ uploads/2021/02/strategia.pdf, Letöltve: 2021.02.20.
13. Marjainé dr. Szerényi Zsuzsanna, dr. Zsóka Ágnes, Kocsis Tamás, Széchy Anna (2012): A fiatalok fogyasztási és életmódbeli szokásai a környezeti nevelés tükrében URL:https://folyoiratok.oh.gov.hu/ sites/default/files/article_attachments/upsz_2012_11-12_03.pdf, Letöltve: 2021.03.22.
14. Nemzeti Ifjúsági Stratégia 2009-2024, Budapest 2009 URL: https://emmiugyfelszolgalat.gov.hu/ifjusagugy/nemzeti-ifjusagi/nis-091109, Letöltve: 2021.04.10.
15. Grész G., David M., Mergl É. – Fiatalok az Élet Küszöbén (2010)
16. Grész G. – Érzelmileg egészséges felnőtté válás kondicionálása (2013)
17. Ifjúságügy – ifjúsági szakma, ifjúsági munka, Módszertani kézikönyve (2010), Budapest URL: http:// www.elib.hu/18600/18646/18646.pdf, Letöltve: 2021.04.12.
18. Alberti Fruzsina, Dávid Beáta (2019): A felnőttek negyedének egyetlen barátja sincsen, Társadalomtudományi Kutatóközpont URL: https://tk.hu/a-baratsagok-alakulasa-magyarorszagon, Letöltve: 2021.04.01.
19. Nagy Ádám (2016): Margón kívül – magyar ifjúságkutatás, Tanulmánykötet; Excenter Kutatóközpont URL: https://mek.oszk.hu/18600/18654/18654.pdf, Letöltve: 2021.04.02.

III. Helyi közösségek, kultúra, testvérvárosi kapcsolatok:

1. Alteregom Egyesület (2020): Megszólalnak a fiatalok – Mit kell tennünk Esztergomért? URL:https:// alteregom.hu/felmeres-2019/ Letöltve: 2020. 07. 06.
2. Guetzkow, Joshua (2002): How the Arts Impact Communities: An introduction to the literature on arts impact studies. Princeton University, 3. old.
3. Játékkunyhó weboldala: URL:http://jatekkunyho.hu/ Letöltve: 2020. 07. 06.
4. Komáromi István (2009):Az ifjúsági turizmus korosztályos motivációkutatásának eredményei és fejlesztési lehetőségei a Kárpátok Interrégióban. Pécsi Tudományegyetem TTK Pécs. URL:http://old. foldrajz.ttk.pte.hu/phd/phdkoord/nv/disszert/disszertacio_komaromi_nv.pdf Letöltve: 2020. 07. 06.
5. Nagy Ádám, Szabó Judit Nikoletta (2018): Motiválás a közösségi művelődésben és az ifjúság bevonása. Tudástár a közösségi művelődésben, VIII. kötet. Nemzeti Művelődési Intézet. URL:https://nmi. hu/wp-content/uploads/2019/02/Tudástár-VIII.-Motiválás-a-közösségi-művelődésben-és-az-ifjú- ság-bevonása.pdf Letöltve: 2020. 07. 06.
6. Szentgyörgymezői Olvasókör állandó klubjai, szakkörei: URL:http://olvasokor.uw.hu/schedule. html?fbclid=IwAR16bMCGCwZhEXh1TReYiogfeghC20EUqw6phzZ4zNdNn5Pj07wdmEWMnCY Letöltve: 2020. 07. 06.
7. Williams, Deidre (1995): Creating social capital: a study of the long-term benefits from community based arts funding. Adelaide, S. Aust.: Community Arts Network of South Australia. 101-106. old.
8. CCRE CEMR (2008): Los hermanamientos para el mundo de mañana, Guía práctica. URL:http:// femp.femp.es/files/120-45-CampoFichero/Guia_hermanamientos.pdf Letöltve 2020. 07. 06.
9. Esztergom a Dunakanyar Fővárosa. Testvérvárosok: URL:https://www.esztergom.hu/esztergomi/onkormanyzat/testvervarosok/ Letöltve: 2020. 07. 06.
10. Ogawa, Asuka (2012): Sister city as a preservation strategy. Graduate School of Architecture, Planning and Preservation Columbia University. https://academiccommons.columbia.edu/doi/10.7916/ D85B08MD (letöltés dátuma: 2020. 07. 06.)
11. RTVE (2015) Adományokat kapott Esztergom: URL:https://www.rtve.hu/index.php/musorok/hirfolyam/item/9596-adomanyokat-kapott-esztergom Letöltve: 2020. 07. 06.

IV. Életkezdés:

1. Alföldi Gyula (2008): Szociális rehabilitáció a Józsefvárosban. Falu Város Régió, 2., 27–34.
2. Győri, Péter 2013. Javaslatok a lakhatás és a gondozás biztonságának rendszerszerű megerősítésére, Esély, 14(6), 43–82.
3. Kovács Vilmos (2018): A lakhatási célú költségvetési kiadások. In: Pósfai Zsuzsanna, Jelinek Csaba, Czirfusz Márton (szerk.) (2018): Éves jelentés anlakhatási szegénységről 2018. Habitat for Humanity Magyarország, Budapest
4. Pósfai Zsuzsanna, Jelinek Csaba, Czirfusz Márton. (2018): Éves jelentés a lakhatási szegénységről 2018. Habitat for Humanity Magyarország, Budapest
5. Borbély-Pecze Tibor, Bors-Ágnes (2018): Szakképzés és életpálya. Opus et Educatio, Vol 5, No 3
6. Borbély-Pecze Tibor, Bors Ágnes (2019) Pályafejlesztés és közpolitika kilencedik világszimpóziumról, Munkaügyi Szemle pp 1-6
7. Hárs Ádám, Tóth Gabriella, (2009) A pályaorientáció/karriertanácsadás hatékonyságának és költségráfordításainak vizsgálata gazdasági szempontból, megrendelő̋: Nemzeti Pályaorientációs Tanács
8. Bander Katalin 2015: Az ifjúsági mentorálás, Oktatáskutató és Fejlesztő Intézet, Budapest
9. Kállai Gabriella 2015: Az Útravaló ösztöndíjprogram értékelése. In: Kállai Gabriella (szerk.): Tehetséggondozó Programok. Oktatáskutató és Fejlesztő Intézet, Budapest.
10. Mayer József 2010: Mentorok könyve, TÁMOP 2.2.3-07/1-2F-2008-0008 projekt. Mentorálás a tehetséggondozásban. Magyar Tehetségsegítő Szervezetek Szövetsége.
11. Nagy Tamás 2014: A mentor szerepe a tehetséggondozásban. In: Gefferth Éva (szerk.). Raul Wallenberg Humán Szakközépiskola és Gimnázium, Budapest.