Különleges kapcsolat köt engem Esztergomhoz. Itt születtem én is, és a szüleim is. Miközben én is felcseperedtem, egyre több újdonságra, különlegességre figyeltem fel a városban. Itt töltöttem tanulóéveimet és nyaraimat is. Itt járhattam be a bölcsőde, óvoda, és iskola berkeit is, és ebben a városban végezhettem általános iskolai és gimnáziumi tanulmányaimat is. A járdakövek is külön mesélni tudnának eddigi élettörténetemről, hiszen mind a mai napig e város ad lehetőséget nyugodt sétáimra.
Mikor kezdetét vette számomra is a tinédzserkor, egyre több dologra ismertem rá. A budapesti színházlátogatások varázsa minden egyes utazás során eltöltött, de vajon mi miatt is kellett mindig Budapestre menni? Mikor kulturális események után keresgéltem, javarészt mindegyik a fővárosban volt. A kikapcsolódási lehetőségekért lehet nem kellett a fővárosig menni, de kellett hozzájuk egy szervező csapat, kik nemcsak az utazás módjáért feleltek, de azért is, hogy eljusson hozzánk az információ. S ha minőségi időt is szerettünk volna közben tölteni, ott még inkább csak a barátainkra számíthattunk.
S egyszer csak elkezdődött valami. A megannyi építkezés végül ténylegesen kész épületekkel, építményekkel fejeződött be. A város történelme már nemcsak a helyi lakosok szívében élt, hanem megannyi új emlékmű, szobor formájában is megjelent. A sportolás már nemcsak egy mindenki által mondott szükséglet, hanem az új vagy felújított pályák által már egy újabb élmény lett, mely által mindenkinek megadatik a lehetőség, hogy bármelyik sportot a szabadban űzhesse. A Duna többé már nemcsak egy üde színfolt a városban, hanem lehetőséget biztosít, hogy akár az Erzsébet Parkban, akár a Kis-Duna sétányon, akár a Prímás-szigeten is mindenki helyet foglaljon és élvezhesse a természet felfrissítő erejét, és nyugalomra leljen a rohanó hétköznapok közepette is. A diákság többé már nemcsak egy réteg, mely elvégez egy szakmát, leérettségizik, és továbbáll másik városba. Minden diáknak megadatik a lehetőség, hogy szakmai tapasztalatot gyűjthessen akár diákmunka, akár szakmai gyakorlat által abban a városban, ahol tanul.
Már nemcsak egy-egy látványosságért állnak meg az idelátogatók. Programok színes választéka vonzza be az érdeklődőket, és teszi lehetővé, hogy ne csak a város jelképes épületeit ismerjék meg. A város főtere, a Széchenyi tér, már nemcsak egy tér, hol néha átsétál egy-két ember, hanem számos esemény otthona is lett. A kialakított kávézók, éttermek, és könyvesboltok pedig tálcán kínálják, hogy kisebb-nagyobb rohanásaink során egy kicsit megálljunk és ne csak a jelenben legyünk, de élvezzük is azt. S mindezek mögött megannyi proaktív, szervezőképes ember áll, kik követik álmaikat és bátran meg merik törni az egyhangúságot mind a mai napig.
Mindezen megújulás legkiemelkedőbb szimbóluma a Szent István Szálló. Megtiszteltetés, hogy az 1848-as forradalom és szabadságharc idején anno Kossuth Lajos is városunkban szállhatott meg toborzóútja során, mégis ezen műemlék, habár sokáig egy szürke folt volt a balesetveszélyes állapota miatt, most már nem az. Ha nem láttam volna, hogy hogy nézett ki régebben, most rá sem ismernék a szállóra. Megannyi új teret alakítanak ki benne, mi megannyi lehetőség előtt nyitja meg kapuit. Pontosan úgy, mint szeretett városom. Új színek jelentek meg az épületeken, s ezzel a szürkeségből hirtelen előtűnt Esztergom színes arculata.
A bálok már nemcsak az adott intézmény tanulóinak szóltak, de más középiskolák diákjai is örömmel ismerhették meg az adott középiskola szellemiségét, s főleg új ismeretségekre is szert tehettek. A báli ruhákról eltűnt a por, s a tanárok és diákok együttműködésével minden egyes bál egyedibb lett, melyeken továbbra is öröm részt venni. Hogy miként látom Esztergom jövőjét? Egy városként, hol ifjú, fiatal és idős együttműködik egymással. Egy városként, hol többen és gyakrabban látogatják színházait, moziját, kultúrházait és könyvtárait. Hol munkahelyeket teremtenek a jelen és a jövő dolgozó embereinek is, kiknek így nem kell messzire ingázniuk annak érdekében, hogy azt a munkát végezhessék, amit szívesen csinálnak és amiben látják a jövőjüket. Hol mindenki bátran kiaknázhatja mindazt, amihez van affinitása. Egy városként, hol pezseg a közösségi élet, hol az ifjúság is bátran, gátlások nélkül élheti az életét. Hol a korábbi hiányokra lehetőségekként tekintettek, s melyeket kiépítettek, hogy méltóképpen adhassák át e város örökségét minden utódnak. Egy városként, hova akár évente többször is jönnek látogatók, hogy feltöltődhessenek Esztergom szellemiségével. Hol a város történelmi emlékeiről nemcsak az iskolában tanulhatunk, de a közösségi házak is bátran szerveznek olyan programokat, melyek felelevenítik bennünk, milyen különleges városban élhetünk, itt, az ország legelső fővárosában.