Pacsmag Eszter – Egy szebb jövő

Ha Esztergomról beszélünk, rögtön mindenki a Bazilikát, a Várat és Szent Istvánt vizualizálja, és gyakran elfeledkezünk az élő kultúra szimpla emberi oldaláról. Engedjék meg nekem, hogy bemutassam kissé a vadhajtást, a kertvárost.

Minden helyi bennszülött tudja, hogy a főút mentén ketté válik a tér. Esztergom felől behatolva balra található a sötét oldal, a szegénynegyed. Erre a legelszántabb fickók se szeretnek éjszaka életbiztosítás nélkül mászkálni. Ugyanakkor itt található a Palatinus-tó, két jó infrastruktúrájú stranddal a két oldalon, heringparti mégis az öböl ingyenes partján van, mert ugye ilyenekre nem adunk. Visszük a szendvicset, a hangfalat, a lopásgátló törülközőt. Még a görög tengerben fürdőzve is hallani véltem a „Sanyikanefröcsköljmár” kezdetű fegyelmezés-dömpinget.

A világos oldalon a közlekedés kultúrája egészen más képet fest. Egy ideje megjelentek a kuriózummá vált, grandiózus emeletes vonatok. A vasútállomáson várva, látom ahogy a befutó monstrum kitakarja a szocializmusból ránk maradt, egykocsis roxfort expresszt, amely Süttőről hozza a babámat. A helyi kedvenc azonban a 43-as busz, amit azért nem lopnak el, mert annyit késik, hogy addig fognak két másikat. Előfordul, hogy a nagy sietségben a sofőrök egyéni gyorsulási versenyeket rendeznek, így megesik hogy a dominó-effektus áldozatai lehetünk egy-egy kátyú felett átlendülve.

A buszforduló fele van egy kiserdő. Őzek, rókák, madarak, és zsák szemetek lakják. Utóbbiak nem önszántukból választották fészkelőhelyüknek a vadont, az emberek segítettek letelepedésükben. Gyerekként, cserkésznyakkendőben, kitettem egy „Ne szemetelj” feliratú táblát. Másnap reggel a helyén egy újabb példány talált otthont, tetején a megroncsolódott plakátom.

Fura dimenzió ez a kertváros, mondhatják. De jövője lehet valaminek, aminek múltja nincsen? Márpedig holnap a ma múlt lesz, és már ma sem vagyunk azok, akik tegnap voltunk. Elsősorban ez hozhat változást és érdemi értékőrzést, nem a pénz és bármi mesterségesen kialakított kép. Gyerekként olyan zord kinézetű emberek segítettek leszállni a buszról, akiktől féltem. Ma pedig én segítettem valaki olyannak akin átnéztek. És a gyerekeim, ha lesznek, ezt fogják látni. A jó szándékot a nehéz helyzetben. Kétlem, hogy lesz olyan lebegő busz ami átsuhan a kátyúk felett, így nekünk kell felsegíteni a másikat, ha ráestünk. És vannak, akik várnak még a kukás autóra és gyűjtik a szelektívet, és olyan furcsán szép, ahogy a fura szokások öröklődnek. Mert az unokáimmal is az ingyenes parton fogunk napozni, a 43-as fog vinni mikor indulnék, és remélem addigra mindenkit, akit rég várok elhoz majd a süttői vonat egy kozmikus estén.

Amikor pont úgy lesz, mint régen.

De valahogy mégsem.