Szent Lőrinc templom
A templom elhelyezkedése már régóta ismert, hiszen Imre király (1174–1204) 1202-ben pontosan leírja, hogy „Szt. Lőrincz egyháza a régi város árkának észak-keleti részén, a kis-Dunától nem messze, a Lőrincz-kapuhoz vezető híd mellett áll(t).” A XIV. századi forrásokban már a nagyobb jövedelemmel bíró templomok közé sorolják, azaz a környék fontosabb templomai közé tartozhatott. Ekkor már azonban az eredetileg román stílusú templom nem állt, az a tatárjárás alatt elpusztult, helyére a „latinusok” új, csúcsíves templomot építettek. A Szent Lőrinc templom – több társához hasonlóan – a török ostromok alatt valószínűleg porrá égett.
1892-ben csatornázási munkálatok alatt előkerült a román és az újabb templom szentélyének apszisa, illetve utóbbinak márvány talapzata is. A rengeteg, szabálytalanul megtalált csontvázak miatt elképzelhető, hogy a törökök ellen sokan a templomba menekültek és ott érte őket a halál. A feltárt, aránytalanul nagy mellékhajó és mellékoltár szintén alátámasztja a templom fontosságát. Sírlap és boltozat töredékek (lásd: képen) mellett előkerült több gyertyatartó és középkori/kora újkori pénz is, utóbbiak olvadás jeleit mutatták, amely szintén leégést bizonyítja.
Forrás: Récsei Vikor: Az esztergomi Szent Lőrincz-templom maradványai. Esztergom, 1893.